Az autómotorok története
A belső égésű motort az 1860-as években találták fel. A gázmotor, a benzinmotor és a dízelmotor fejlesztési szakaszain ment keresztül. 1860-ban a francia Lenoir sikeresen kifejlesztette a gázmotort. Megjelent a világ első praktikus belsőégésű motorja. 1876-ban a német Otto (Oto) elkészítette a negyediket az egyenlő térfogatú négyütemű ciklus elve szerint. Löketes gázmotor, 1883-ban a német Gotlietb Dainler sikeresen kifejlesztette a benzinmotort, 1893-ban a német Rudolf Diesel publikálta a kompressziós gyújtású belső égésű motor T. elvét, 1898-ban a Diesel kifejlesztette a A kerozinüzemű Le-égető belső égésű motort a jelennek született. Több mint 100 éves fejlesztés után az elmúlt években jelentős technológiai fejlődés ment végbe.
A mai autókban használt motorok többsége négyütemű benzinmotor, és a Daimler-korszak benzinmotorjának teljesítménye mindössze 1,4 kW/l, fordulatszáma pedig mindössze 800 r/perc. Az első világháború alatt a motor sűrítési arányát 5-re növelték. A fordulatszámot 2000r/perc-re emelték, a teljesítményt pedig kb. 10-zel növelték, elérve a 15kW/L-t. A modern szívómotorok literteljesítménye elérheti az 50-70 kW/l-t, a kompresszoros motorok literes teljesítménye pedig elérheti a 65-90 kW/l-t vagy azt is. A Daimler-korszak motorjaihoz képest a literteljesítmény 50 százalékkal nőtt. - 65 alkalommal. A nagy feltöltésű versenymotorok literes teljesítménye pedig egyesek elérhetik az 500 kW/T-t.
